A megengedett sebesség: 5 km/óra

Erdély szép, ámde rögös útjain járva nem szokatlan, hogy sebességkorlátozó táblák figyelmeztetnek: 30-as, 40-es stb. tempónál ne hajtsunk gyorsabban. Itthon sokszor nem érzi indokoltnak az autós ezeket, s bizony előfordul, hogy a rég felújított útszakasz mellett is kint felejtik a táblákat. Erdélyben azonban járgányunk (sőt egészségünk) védelme érdekében ajánlatos komolyan venni és betartani a korlátozást! Ott ugyanis, ahol alkalmazzák, megvan az oka. S gyakran máshol is meglenne…

A rekord az a tábla, amely 5 km/órás haladásra szólított fel – Magyarországról Zilah felé, főúton… Nem sokkal a jelzés után lényegében eltűnt az út, majd jó pár méterrel arrébb – és lejjebb – folytatódott. Ezek után már értettük, miért olyan kicsi errefelé a forgalom… Vissza azért nem kellett fordulni, lassan, vigyázva át lehetett csorogni a veszélyes útszakaszon. De legalább gyönyörű volt a táj…

A Békás-szoros

Ahol a sziklák az égig érnek, és csak szűk utat engednek a vándornak, valahol Székelyföldön: a Békás-szoros. Lenyűgöző látvány, ahogy a kőfalak a magasba törnek, s tövükben állva még kisebbnek érzi magát az ember, miközben a Békás-patak könnyedén szalad végig a szurdokban.

Érdemes gyalog végigsétálni a szoroson, autóból nem az igazi… Némiképp rontják az élvezetet az árusok csúnya sátrai meg az a tény, hogy ez voltaképpen autóút, s van rajta forgalom, ezért pedig ajánlatos figyelmesen közlekedni, de a látvány kárpótol a kellemetlenségekért.

A Békás-szoros Gyergyó, sőt egész Erdély legismertebb természeti látnivalóinak egyike, a helyi nemzeti park része. A legegyszerűbben Gyergyószentmiklós felől közelíthetjük meg, elhaladva a Gyilkos-tó mellett. A járművünket hagyhatjuk a szoros bejárata előtti parkolók valamelyikében (ezek ingyenesek); ha látjuk az Oltár-kőt, tetején a kereszttel, már tudhatjuk, jó helyen járunk.

A szerpentin minőségét ugyan rendszerint úthibák rontják, ám ezen a szakaszon úgysem rohan az ember. Biciklivel viszont pont emiatt kicsit bajosabb feljutni, nem is nagyon látni kerékpárosokat.

A szoroson átsétálni átlagos erőnlétű embernek nem megerőltető, de arra tanácsos ügyelni, hogy legyen bőven hely a fényképezőgép memóriakártyáján. 

Ha hosszabb túrára vágyunk, felfedezhetjük a Kis-Békás-szorost is, mely a „nagy” szurdokból egy kis, feltűnés és korlát nélküli hídon át közelíthető meg. A Kis-Békás talán még a nagytesónál is szebb, de esős időben számíthatunk arra, hogy a bő vizű patak miatt szárazon nem juthatunk messzire, s ilyenkor a sodrás is igen erős tud lenni.

A Békás-szoros „elsőbálozóknak” – azaz olyan utazóknak, akik először járnak a környéken – kihagyhatatlan élmény.