2010. december 14., kedd

Utazás a „boldog békeidő” korszakába – a Hofburg

A bécsi Hofburg lenyűgöző. Hatalmas, monumentális, elegáns, fényűző – szóval olyan, amilyennek az egykori birodalom központját elképzeljük. Jónéhány szárnya van, jónéhány intézménynek ad helyet, s persze a turistákat is várja múzeumokkal.
A Neue (új) Hofburg kissé szokatlan kellékekkel – amikor e kép készült, a hadsereg bemutatóját láthatták az arra járók az épület előtti impozáns téren:



Az Alte (régi) Hofburgban megtekinthetjük a császári ezüsttárat, a lakosztályokat és egy Sisi-múzeumot is – mindezt kombinált, 9,90 eurós belépőért fejenként.


Megéri az árát, az időt azonban szánjuk rá, bő két órát jó eséllyel eltöltünk odabent. Audioguide segítségével kalandozhatunk végig a tárlatokon, s mivel nagyon kevés a felirat, érdemes igénybe venni az eszközt, ha tudni szeretnénk, mit látunk (ráadásul ingyen használhatjuk, s magyarul is beszél). 
A földszinten hihetetlen mennyiségű evőeszközt, tányért, tálat és asztali díszt láthatunk – s ez csupán egy része az összesnek.


Többek között találkozhatunk Mária Terézia aranyból készült személyes evőeszközeivel (az alábbi képen) vagy azzal a készlettel, amelyet Sisi a korfui villájába csináltatott.


A tárlat végén azon a lépcsőn juthatunk a Sisi-múzeumba, amelyen anno Ferenc József is járt. (Az emeleten sajnos már nem szabad fotózni.)


Erzsébet királyné életét követi végig a kiállítás, láthatunk képeket, fotókat, néhány személyes tárgyat és ruhák másolatait (eredeti nem sok maradt fenn), de azt a reszelőt is, amellyel meggyilkolták a császárnét. Közben az audioguide révén részleteket hallhatunk Sisi verseiből – természetesen magyar fordításban. Mindezzel együtt kissé talán hatásvadászra sikerült ez a tárlat, a fekete teremben látható fekete ruha például már kicsit túlzásnak tűnik (még akkor is, ha nyilvánvalóan életérzést is közvetíteni akartak vele), az öltözékből tényleg nem sok látszott a sötétben...
A császári lakosztályokban azonban nagy élmény sétálgatni. (Főleg a magyar turistának, aki hozzászokott ahhoz, hogy itthon a zivataros huszadik században kifosztották a főúri lakokat, s már szinte semmi nem eredeti.) Ferenc József dolgozószobájában szinte ma is minden úgy és ott van, ahogy és ahol a császár életében – bizonyítja ezt a tizenkilencedik század végéről származó fotó is, amely a helyiségről készült. Giccsesen hangzik, de itt valóban megérint egy pillanatra a múlt. Szinte látja maga előtt a látogató Ferenc József pofaszakállas arcát az íróasztal fölé hajolni, kézbe venni a tollat… Az említett bútordarabon a családtagokat ábrázoló fényképek sorakoznak, s két – ma már legendás – festményt is megcsodálhatunk a teremben: az íróasztallal szemközt egy állványon és az egyik falon Sisi kibontott hajú portréi láthatók. Úgy, miként száz esztendővel ezelőtt is. Aztán megtekinthetjük többek között Erzsébet királyné öltöző- és tornaszobáját, angolvécéjét és fürdőszobáját, utóbbiban a tapéta mintája már igen halovány, de tudjuk: ez volt a falon akkor is, amikor a császárné itt tisztálkodott. A pazar termeken végigsétálva „időutazunk”, s önkéntelenül is megpróbáljuk elképzelni, milyen lehetett itt élni abban a korszakban, amikor a hölgyek még fűzőt és abroncsos szoknyát hordtak, és a szigorú udvari etikett diktálta a hétköznapok szabályait… 

2010. november 22., hétfő

A Békás-szoros

Ahol a sziklák az égig érnek, és csak szűk utat engednek a vándornak, valahol Székelyföldön: a Békás-szoros. Lenyűgöző látvány, ahogy a kőfalak a magasba törnek, s tövükben állva még kisebbnek érzi magát az ember, miközben a Békás-patak könnyedén szalad végig a szurdokban.



Érdemes gyalog végigsétálni a szoroson, autóból nem az igazi… Némiképp rontják az élvezetet az árusok csúnya sátrai meg az a tény, hogy ez voltaképpen autóút, s van rajta forgalom, ezért pedig ajánlatos figyelmesen közlekedni, de a látvány kárpótol a kellemetlenségekért.

A Békás-szoros Gyergyó, sőt egész Erdély legismertebb természeti látnivalóinak egyike, a helyi nemzeti park része. A legegyszerűbben Gyergyószentmiklós felől közelíthetjük meg, elhaladva a Gyilkos-tó mellett. A járművünket hagyhatjuk a szoros bejárata előtti parkolók valamelyikében (ezek ingyenesek); ha látjuk az Oltár-kőt, tetején a kereszttel, már tudhatjuk, jó helyen járunk.


A szerpentin minőségét ugyan rendszerint úthibák rontják, ám ezen a szakaszon úgysem rohan az ember. Biciklivel viszont pont emiatt kicsit bajosabb feljutni, nem is nagyon látni kerékpárosokat.
A szoroson átsétálni átlagos erőnlétű embernek nem megerőltető, de arra tanácsos ügyelni, hogy legyen bőven hely a fényképezőgép memóriakártyáján. 





Ha hosszabb túrára vágyunk, felfedezhetjük a Kis-Békás-szorost is, mely a „nagy” szurdokból egy kis, feltűnés és korlát nélküli hídon át közelíthető meg. A Kis-Békás talán még a nagytesónál is szebb, de esős időben számíthatunk arra, hogy a bő vizű patak miatt szárazon nem juthatunk messzire, s ilyenkor a sodrás is igen erős tud lenni.

A Békás-szoros „elsőbálozóknak” – azaz olyan utazóknak, akik először járnak a környéken – kihagyhatatlan élmény.