A bécsi Hofburg lenyűgöző. Hatalmas, monumentális, elegáns, fényűző – szóval olyan, amilyennek az egykori birodalom központját elképzeljük. Jónéhány szárnya van, jónéhány intézménynek ad helyet, s persze a turistákat is várja múzeumokkal.
A Neue (új) Hofburg kissé szokatlan kellékekkel – amikor e kép készült, a hadsereg bemutatóját láthatták az arra járók az épület előtti impozáns téren:
Az Alte (régi) Hofburgban megtekinthetjük a császári ezüsttárat, a lakosztályokat és egy Sisi-múzeumot is – mindezt kombinált, 9,90 eurós belépőért fejenként.
Megéri az árát, az időt azonban szánjuk rá, bő két órát jó eséllyel eltöltünk odabent. Audioguide segítségével kalandozhatunk végig a tárlatokon, s mivel nagyon kevés a felirat, érdemes igénybe venni az eszközt, ha tudni szeretnénk, mit látunk (ráadásul ingyen használhatjuk, s magyarul is beszél).
A földszinten hihetetlen mennyiségű evőeszközt, tányért, tálat és asztali díszt láthatunk – s ez csupán egy része az összesnek.
Többek között találkozhatunk Mária Terézia aranyból készült személyes evőeszközeivel (az alábbi képen) vagy azzal a készlettel, amelyet Sisi a korfui villájába csináltatott.
A tárlat végén azon a lépcsőn juthatunk a Sisi-múzeumba, amelyen anno Ferenc József is járt. (Az emeleten sajnos már nem szabad fotózni.)
Erzsébet királyné életét követi végig a kiállítás, láthatunk képeket, fotókat, néhány személyes tárgyat és ruhák másolatait (eredeti nem sok maradt fenn), de azt a reszelőt is, amellyel meggyilkolták a császárnét. Közben az audioguide révén részleteket hallhatunk Sisi verseiből – természetesen magyar fordításban. Mindezzel együtt kissé talán hatásvadászra sikerült ez a tárlat, a fekete teremben látható fekete ruha például már kicsit túlzásnak tűnik (még akkor is, ha nyilvánvalóan életérzést is közvetíteni akartak vele), az öltözékből tényleg nem sok látszott a sötétben...
A császári lakosztályokban azonban nagy élmény sétálgatni. (Főleg a magyar turistának, aki hozzászokott ahhoz, hogy itthon a zivataros huszadik században kifosztották a főúri lakokat, s már szinte semmi nem eredeti.) Ferenc József dolgozószobájában szinte ma is minden úgy és ott van, ahogy és ahol a császár életében – bizonyítja ezt a tizenkilencedik század végéről származó fotó is, amely a helyiségről készült. Giccsesen hangzik, de itt valóban megérint egy pillanatra a múlt. Szinte látja maga előtt a látogató Ferenc József pofaszakállas arcát az íróasztal fölé hajolni, kézbe venni a tollat… Az említett bútordarabon a családtagokat ábrázoló fényképek sorakoznak, s két – ma már legendás – festményt is megcsodálhatunk a teremben: az íróasztallal szemközt egy állványon és az egyik falon Sisi kibontott hajú portréi láthatók. Úgy, miként száz esztendővel ezelőtt is. Aztán megtekinthetjük többek között Erzsébet királyné öltöző- és tornaszobáját, angolvécéjét és fürdőszobáját, utóbbiban a tapéta mintája már igen halovány, de tudjuk: ez volt a falon akkor is, amikor a császárné itt tisztálkodott. A pazar termeken végigsétálva „időutazunk”, s önkéntelenül is megpróbáljuk elképzelni, milyen lehetett itt élni abban a korszakban, amikor a hölgyek még fűzőt és abroncsos szoknyát hordtak, és a szigorú udvari etikett diktálta a hétköznapok szabályait…
