Olaszországi amore

A Garda-tó szerelem első látásra. Kétezer méteres hegyek között meghúzódó gleccsertó, amelynek a vize ugyan meglehetősen hideg, a partja pedig borzasztó köves, páratlan panorámája, hangulata mégis elhomályosítja a tengerpartok tündöklését.

Aki fürödni meg a napon feküdni szeret – egyszóval a passzív pihenést részesíti előnyben –, annak érdemesebb Riminit meg Bibionét választani, aki viszont inkább kirándul, hegyet mászik, túrázik, biciklizik, szörfözik – azaz a szabadságát aktív módon tölti –, annak kitűnő választás a Garda-tó, főleg az északi része. Csodálatos falvak, festői várak, meghódítandó csúcsok – kevésbé sportosaknak felvonó a Monte Baldóra –, fantasztikus kerékpárutak várják a turistákat. Megspékelve olasz fagyival és pizzával...

A tó déli részén egészen más a hangulat. A nagy hegyek eltűnnek, a meder kiszélesedik – vize itt sokkal sekélyebb és ennek megfelelően melegebb is, ezért aki mégis a Gardánál strandolna, inkább ezt a környéket részesítse előnyben –, szórakoztatóparkok, várak, mediterrán óvárosok, műemlékek „gondoskodnak” a kikapcsolódásról.

A tóhoz közeli nagyvárosokat szintén érdemes felkeresni, Trento és Verona is vonzó, látványos célpont.

Virágos réten

Szemgyönyörködtető látvány fogadott Poroszló környékén, amikor a napokban a 33-as úton autóztam: virágokkal teli mezők sorakoztak az út mellett. A rétek megállásra, fényképezkedésre, virágok között sétálásra csábították az arra közlekedőket - s valóban sokan engedtek a növények hívásának. A képek önmagukért beszélnek.

Amikor a Tisza-tavon csúszkáltunk

Ha nem riaszt vissza a hideg, csípős szél, ha télen is szívesen mozdulsz ki és túrázol, ha szívesen sétálgatsz olyan helyeken, ahol más évszakban ez lehetetlen – akkor isten hozott a jég birodalmában, a Tisza-tó fenekén!
Telente ugyanis kiváló – és sok érdeklődőt vonzó – programokat szerveznek a Tisza-tónál. Természetesen nem strandolásra kell gondolni, hanem jégtúrára! Hétvégenként több helyszínen, több indulási ponttal szervezik – ezekről lehet, sőt érdemes az interneten tájékozódni –, s vezetővel barangolhatnak a kalandvágyók a víztől megszabadított tómederben, illetve – ahol nem engedték le a vizet – csúszkálhatnak a jégen. 

Hogy mire számíthatunk? Néhol egészen holdbéli tájra, remek hangulatra, más évszakban megközelíthetetlen területekre. Láthatunk lékhorgászokat, romokat és néhol – sajnos – a nyáron eldobált, félig-meddig a földbe fagyott szemetet (törött műanyag széket, flakonokat, konzervdobozokat) is. Azoknak a fáknak a csonkjai is feltárulkoznak, amelyek a víztározó építése előtt magasodtak itt, és amelyeket nyáron eltakar a víz.

Mi a Szabics kikötőből indultunk, ahol az ezerforintos regisztrációs díj kifizetése után útravalónak pogácsát kaptunk. Motorcsónakkal vittek át minket a túlpartra, bő féltávnál meleg itallal szolgáltak, illetve itt visszafordulhattak azok, akik a rövidebb túrát választották. Akik tovább mentek, azokat az Óhalászi-szigetre kalauzolták, ahol régi épületek máskor elérhetetlen romjai láthatók, majd visszatértünk ugyanazon az útvonalon a Szabics kikötőbe. A hosszabb táv körülbelül ötórás programot kínált, átlagos kondícióval nem okoz gondot. És közben szokatlan, ámde gyönyörű tájat láttunk – a fotósok nagy örömére (is).

Dicső múlt, szomorú jelen

Esztergom szomorú példája annak, mi történhet egy várossal akkor, ha a politika – a település helyett – saját magával van elfoglalva. Habár a Duna-parti városnak kiválóak az adottságai, határozottan lepukkantnak tűnik mostanában. A látogató a belvárosi utak mentén üres, omladozó épületeket láthat, a külföldiek által is előszeretettel látogatott bazilika környékét felveri a gaz.

 
Sajnos jellemző a helyzetre, hogy a nemrég felépített esztergomi élményfürdő zárva van, mert nem fizették a vízszámlát.
Pedig a bazilika gyönyörű helyen fekszik, a Mária Valéria hídról nézve különösen érvényesül szépsége.

Magyarország legmagasabb épülete, s Európa egyik legnagyobb székesegyháza, kupolája a harmadik legnagyobb a világon.

A klasszicista stílusú épület, melyet az 1800-as évek első felében emeltek, végleges formája Hild József nevéhez fűződik.

Nem csak a magyar katolikusság kultikus helye; szlovák nyelvű szertartásokat is tartanak, szombati napokon például ne lepődjünk meg, ha szlovák esküvőbe botlunk...
A székesegyház mellett van a vár, s a két építmény mellől csodálatos a kilátás a Dunára.

A Mária Valéria hídon érdemes átsétálni Párkányba – közben a folyó felett számtalan remek fotót készíthetünk –, a hídfőhöz közel eső főutcában remek éttermek kínálatából válogathatunk a magyarországinál kedvezőbb árakon. Ráadásul bizonyos helyeken forinttal is fizethetünk, ha nincs nálunk euró...