Amikor a Tisza-tavon csúszkáltunk

Ha nem riaszt vissza a hideg, csípős szél, ha télen is szívesen mozdulsz ki és túrázol, ha szívesen sétálgatsz olyan helyeken, ahol más évszakban ez lehetetlen – akkor isten hozott a jég birodalmában, a Tisza-tó fenekén!
Telente ugyanis kiváló – és sok érdeklődőt vonzó – programokat szerveznek a Tisza-tónál. Természetesen nem strandolásra kell gondolni, hanem jégtúrára! Hétvégenként több helyszínen, több indulási ponttal szervezik – ezekről lehet, sőt érdemes az interneten tájékozódni –, s vezetővel barangolhatnak a kalandvágyók a víztől megszabadított tómederben, illetve – ahol nem engedték le a vizet – csúszkálhatnak a jégen. 

Hogy mire számíthatunk? Néhol egészen holdbéli tájra, remek hangulatra, más évszakban megközelíthetetlen területekre. Láthatunk lékhorgászokat, romokat és néhol – sajnos – a nyáron eldobált, félig-meddig a földbe fagyott szemetet (törött műanyag széket, flakonokat, konzervdobozokat) is. Azoknak a fáknak a csonkjai is feltárulkoznak, amelyek a víztározó építése előtt magasodtak itt, és amelyeket nyáron eltakar a víz.

Mi a Szabics kikötőből indultunk, ahol az ezerforintos regisztrációs díj kifizetése után útravalónak pogácsát kaptunk. Motorcsónakkal vittek át minket a túlpartra, bő féltávnál meleg itallal szolgáltak, illetve itt visszafordulhattak azok, akik a rövidebb túrát választották. Akik tovább mentek, azokat az Óhalászi-szigetre kalauzolták, ahol régi épületek máskor elérhetetlen romjai láthatók, majd visszatértünk ugyanazon az útvonalon a Szabics kikötőbe. A hosszabb táv körülbelül ötórás programot kínált, átlagos kondícióval nem okoz gondot. És közben szokatlan, ámde gyönyörű tájat láttunk – a fotósok nagy örömére (is).